ZuZu szólt kedden, hogy péntek este indulunk Horvátországba... Így kezdődött.
A folytatás: sok-sok kaja felhalmozása, pénzváltás, pakolás ilyesmik. Elkövettem azt a nagyon súlyos hibát, hogy nem vittem fényképezőgépet, így sajnos kevés jó kép készült. Indulás péntek este tízkor - mintha csak egy szimpla buliba mennénk. 8-an két kocsiban, páran (érted páran!?) busszal, a tízből kilencen útlevéllel, én anélkül. Szerencsére már a kezemben gőzölgött a friss személyim, amivel 2000. júniusa óta lehet menni Horvátországba és Svájcba is.
Különösebb eltévedés nélkül érkeztünk Rijekába, ahol világosodás után néhány perccel meg is pillantottuk a tengert. Az Ucka-alagúton át irány Pula, pontosabban Pjescana Uvala, egy kis település közel a városhoz (olyan kicsi, hogy ha el akarsz menni futni, akkor nehéz dolgod van, mert öt perc után már a falun kívül találod magad).
A házunkat viszont jó sokáig kerestük, de szerencsére meglett és kellemes csalódást okozott (nem meglepő, azt hiszem). Az uvalai öbölben van kiépített strand (Huszi) (még 1 strandos kép) és egy hajókikötő (Márti) is; mindössze tízperces úszással még a kaszínó is elérhető, de a komp útvonalát csak óvatosan érdemes keresztezni. (És főleg nem viharban!). Egy esti kép itt.
A tengerpart (és Márti) mindenhol sziklás, aki félti a talpát vagy csak egyszerűen kényes, annak papucs ajánlott. Elsőre meglepő lehet, amikor napozás közben valamelyik sziklák közötti résből elkezd veled szemezni egy rák, de nem kell megijedni, nagyon kedves kis lények, csigaházuktól nem is lehet őket mexabadítani. A víz hirtelen mély (enyhébb esetben mélyül), nagyon tiszta, amikor ott voltunk még kellemesen meleg (kb 25 fok) is volt. Egész héten jó idő volt, sokat napoztunk meg fürödtunk (ki gondolta volna?). Ezenkívül soxor jártunk Pulában, voltunk még Medulinban, Rovinjban és utolsó nap Porecben is.
A pulai Aréna (Amfiteátrum) éjszaka lenyűgözően
néz ki belülről, megér a látvány egy kis kerítésmászással egybekötött adrenalin-szint növelést. Érdemes még megnézni a diadalívet és a sétáló utcát, gyümölcshiány esetén a piac is élvezetes program.
Rovinj gyönyörű város, kicsit Velencére emlékeztet, az olasz hatás mindenhol érződik rajta. A parti házak ablaka egy-az-egyben a tengerre nyílik, ha úgy gondolja, bejön a vihar a szobádba; a házak között kis lépcsők vezetnek le a vízhez. A domb tetején lévő templom kertjéből fantasztikus a kilátás a nyílt vízre. A szűk kisutcák (A Csapat) családias légkört teremtenek, persze ezzel valószínűleg együttjár, hogy mindenki tud mindent a szomszédairól. A yachtkikötő részén egymás után sorakoznak a hangulatos éttermek, szállodák, pizzázók, fagyizók, az ember lexívesebben mindenhova beülne egy körre. Porec is szép hely, de Rovinj után megnézve majdnem csak a futottak még kategóriába szorul.
Az emberek mindenhol kedvesek (ha a "bennszülöttekről" van szó és nem északi szomszédaink egyik kamionsofőrjéről), a vendéglátó egységekben és az üzletekben az angol és a német nyelv ismerete általános. Az egyetlen kivétel ki más lehetett volna, mint a MI vendéglátónk, szerencsére rutinos csapatunkban Lilla tisztában van a horvát nyelv rejtelemivel, így nem volt problémánk. A hazaúton Zágrábtól esett, néha zuhogott, talán ez volt az oka, hogy a határon nem kekeckedtek és mindenféle vizsgálat nélkül jöttünk be. Nem hiszem, hogy örültünk volna, ha az ellenőrzéskor előkerölő "kis" szuvenírt ott kellett volna hagyni.
Dióhéjban ennyit az útról, azt nem mondanám, hogy a képek önmagukért beszélnek, talán majd 2001-ben.
