|
A fotóalbumhoz klikk a képre!
|
A péntek délutántól szombat reggelig tartó gyülekezés eredményeként 11-en, négy hajóban vágtunk neki a pünkösdi túrának. Első nap rögtön három átemeléssel indítottunk (Ipolyság, Gyerk, Szete), a negyedik duzzasztónál, Ipolyszakállosnál már csak kiemeltük a hajókat és lesátraztunk. Minden átemelésnél a jobb oldalon szálltunk ki, tulajdonképpen csak a duzzasztók alatti vízreszállás nehézsége volt változó, a keskeny lépcsőkig kb. 60 métert kellett cipelni a hajókat. A cuccokat igyekeztünk a hajókban hagyni, de a fáradság és a keskeny lépcsők miatt a könnyen mozdítható darabokat ki kellett venni, ez az időveszteség mellett a lányok számára komoly munkát is jelentett, általában ők cipelték a hordókat, a fiúk meg a hajókat a bent maradt csomagokkal.
Fürdésre remek lehetőség volt a duzzasztónál, a vízbe vezető lépcső jó hosszú, tisztára olyan, mint egy balatoni strandon.
A második napon a duzzasztók helyébe zúgók léptek, csak egy komolyabb volt, azon is csak az egyik hajó akadt meg egy kicsit. Nagyobb izgalmat hozott az egyik kisebb zúgó: a horgászok szerint nem lehetett lemenni rajta és előtte még egy éppen átjárható fatorlasz is volt, ami eltakart mindent. A torlasz után már látszott, hogy semmi durvulás, könnyedén átmentünk rajta. Kaptunk még egy frissen bedölt fát is, a fára kiszállva kötéllel húztuk át az üres hajókat az akadály túloldalára.
Szalkán kis sörözés után jöttünk vissza a folyó bal partjára. A határőrök meglepő akadékoskodással fogadtak minket, ami valószínűleg csak abból adódott, hogy a letkési kirendeltségen nem adták tovább egymásnak az információt. Hiába várták, hogy a túra előtt majd bejelentkezünk náluk egy kis tájékoztatásra, mert a tájékoztatást (semmi új infó a határvizi közlekedésről) már telefonon megkaptuk az enegedélyeztetés alatt is végig segítőkész balassagyarmati kollégáktól.
A Letkés alatti táborhelyre még éppen világosban értünk, a szalonna-kolbász heggesztés még bele is fért az estébe, de a csapat nagy része addigra kidőlt, kevesen maradtunk a tűznél.
Hétfőn az Ipoly torkolati szakasza után a Dunán jó nagy szelet fogtunk ki, az utolsó nap se lett olyan egyszerű. A benti nagy hullámok miatt végig a part közelében haladtunk, csak Nagymaros után keltünk át, a Szigetcsúcson tartottunk egy fürdéses, fényképezős pihenőt. A dunabogdányi strandon fejeztük be a túrát, ott, ahol szerettük volna, ez a harmadik és a negyedik túra után mindenképpen jó eredmény.
Néhány résztvevő véleménye (aki megírta):
Lacz: Nekünk nagyon tetszett! Személy szerint nekem annyi megjegyzésem van, hogy kezdőkkel legközelebb csak Szobig kéne menni, a Duna azért elég komoly dolog :-) Ha megoldható, akkor annyival megspékelve, hogy legyen benne kis kultúrális program (falu és kocsmalátogatás), kicsit talán széthúzottabb evezés (kevesebb egy napon).
Nekem mondjuk a nemmosdással meg az ilyen dolgokkal nem volt bajom, én bírom :-)
Réka: Én nagyon jól éreztem magam a hosszú hétvégés kenutúrán. Igazából csak a második napon az alacsony vízállással kapcsolatban volt problémám. De ezen nem tudtál volna változtatni, igaz?:-) Egyébként minden rendben volt.
Ákos: Szerintem jó volt. Mondjuk én egy fokkal komfortosabbhoz szoktam, ami annyit tesz, hogy minden szakaszon útközben és minden állomáshelyen egy-egy kocsma. Nekem a meleg sör annyira nem esik jól. :) Az átemelések nem hiányoztak különösebben, de a kis víz és a kövek kerülgetése izgalmas újdonság volt. Legközelebb viszünk bográcsot és több időt kellene hagyni az esti közösségi programokra.
Petra: Én személy szerint nagyon élveztem, legfőképpen a kalandosabb szakaszokat! Kedvenc részem egyértelműen az volt, amikor a fák teljesen elállták az utunkat! Nem mondok szerintem újat azzal, hogy azért nekünk lányoknak, pláne kezdő kenusoknak nyilvánvalóan kicsit fárasztóak voltak a távok... talán kicsivel több pihinek jobban örültem volna, de az is igaz, hogy én szeretem az ilyen kihívásokat és az akadályok leküzdése után roppant büszke voltam magamra :)
|
