Nyomtatás (új ablakban)

Felvidéki barangolások

Zselíz

2005. február 5.

Egy jövőbeli Garam-túra terepszemléjére indultunk Zsulttal, Párkányon át Zselízbe. A nagy hideg miatt kénytelenek voltunk útba ejteni az Argos Pub-ot és a vaútállomás egyik büféjét is, csak ezek után következhetett a hosszas zötykölődés a motorvonaton. Talán préri expressz néven is emlegetik ezt a járatot.

A fotóalbumhoz klikk a képre!


A zselízi vasútállomás a lehető legmesszebb van a folyótól, így legalább láthattuk a város egy részét is. A Garam teljesen be volt fagyva a duzzasztás előtt, csak a város határában lévő kétméteres, hajózhatatlannak tűnő zúgó után látszott a víz is. Vízreszállni is csak a zúgó után érdemes, hosszabb túrán értelemszerű megoldás az átemelés. A folyó felderítését itt be is fejeztük, rövid keresés után beültünk egy étterembe, ahol a már máshol is megszokott (és jogosan elvárt) kedvességgel szolgálták fel az ebédet. Hazafelé indulva sikerült felfedezni egy '48-as emlékoszlopot, más említésre méltó emléket nem láttunk a városban.


Rév-Komárom

2005. március 15.

Régi vágyam volt március 15-én Rév-Komáromban ünnepelni, ez idén meg is valósult! Éva és Zoli csapata is velünk tartott, így szép számmal sétáltunk át a Duna túloldalára a komáromi Erzsébet-hídon. Első programunk a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeum aktuális kiállításának (Magyarok Kálváriája 1945-1948) megtekintése volt: a 60 évvel ezelőtti Csehszlovákia magyarlakta területein végrehajtott jogfosztásokat és kitelepítéseket részletesen bemutató tárlatnak a Terror Házában is lenne helye.

A fotóalbumhoz klikk a képre!


Az Európa-udvar körbesétálása után Zsuzsival megebédeltünk a Klapka étteremben, közben Zoliék sikertelenül próbálkoztak bejutni a Vág-torkolatnál lévő erődbe.
A több ezres ünneplő tömeg a Jókai szobornál gyülekezett, majd a Klapka téren folytatódott az ünneplés, ami a Himnusz eléneklésével fejeződött be. A beszédek egyik mondata pontosan kifejezte a résztvevők véleményét: "mi nem akarunk kicsik lenni!" Elődeink is így gondolták ezt, és pont ezért ünnepelhetünk büszkén minden év márciusában. És ne feledjük a 12. pontot sem!


Ipoly-Duna-Garam-köz - Borda hegység

2005. április 15.

A fotóalbumhoz klikk a képre!




A Borda hegységet már többször is láttam a Dunáról, de a Dunát még nem láttam a Bordáról. Ezért indultam el kirándulni a három folyó által három oldalról körbevett hegyre.

Szobon a vonatról leszállva a menetrendszerinti busz helyett inkább az Ipolyhoz siettem. Pár perces gyönyörködés után visszatértem az útra, stoppolni kezdtem. Nem kellett sokáig várnom, ráadásul a felvevőim is Ipolyszalkára (1073 lakos, ebből 998 magyar) mentek, így behoztam az Ipolynál eltelt (nem elvesztett!) időt. Szalkán természetesen nem maradhatott el a folyékony fácán rövid minőségellenőrzése, az utóbbi egy év legfinomabb csapolt sörét kortyolgatva olvastam az Új Szó aznapi számát. Bő egyórás séta után érkeztem Bajtára (401 lakos, ebből 367 magyar), a Borda lábához.

Mint kiderült, a Borda hegységet a Dunával párhuzamos völgyek "szabdalják", így a második gerinc (bordának is nevezhetjük) után úgy döntöttem, hogy ideje elindulni Garamkövesd felé. Nem volt könnyű lejutni, az átjárhatatlan tüskés bozót miatt Helemba felé indulva kellett kerülnöm. Közben láttam virágzó Tavaszi héricset és egy őz csapatot is, kb. 20-an lehettek, de gyorsan eltűntek a fák között.

A Bordából kiérve már nincs is messze Garamkövesd (1391 lakosából 1113 magyar), fő látványossága a hívek bőkezű adományaiból rendben tartott Szent Mihály templom. A falu magasabban fekvő részéről még az esztergomi Bazilika kupolája is látszik! A Garam-híd után Párkányig még egy kiadós gyaloglás várt rám, ahonnan rövid pihenő után felkerekedve zárásként még a Duna hídon is átsétáltam.



Léva

2005. május 9.


Hosszas menetrendi kutakodással (MÁV, Volánbusz, SAD, ZSR) terveztem meg a lévai kirándulást. A szobi átszállás ezúttal a menetrendszerinti buszra történt, amivel az Ipoly-völgyben egészen Parassapusztáig utaztam. A magyar többségű Ipolyságról egy gyors ebéd után busszal indultam Lévára. Útközben az első pár falvat elhagyva feltűnő volt a kétnyelvű táblák hiánya. Kezdtem megijedni, hogy mi lesz Léván?

A lévai kapucsengőkön szereplő nevek alapján a lakosok (36657) közel 15%-a magyar. Az utcán kevés a magyar felirat és a magyar szó... A kicsi belvárosban a plébánia-templomon kívül a sétálóutcákban van még néhány szép épület, összességében kevés a látnivaló. A lévai vár viszonylag jó állapotban van, de alig emelkedik ki környezetéből, ezért nem is feltűnő. Rejtőzködését még fokozzák a közelében felépített panelházak is. Utóbbiból van bőven, gyakoriak a 15 emeletes példányok! Ennek ellenére nincs túlzsúfolva a város, a toronyházak távol vannak egymástól és az utak is szélesek, de kicsi a forgalom. Léváról talán még annyit érdemes mondani, hogy ott született Kittenberger Kálmán, Afrika kutató. És modern vasútállomásáról indul Párkányba a már említett préri expressz, amiről egyszer kellett átszállnom a hazaérkezésig...




Rév-Komárom

2005. október 6.



Március 15-e után az októberi megemlékezést nem lehetett kihagyni. A nemzeti gyásznap még munkanap, de szerencsére korán vonatra tudtam szállni és 4 órakor már a városháza toronyablakába kiálló huszár előadásában hallgattam a Klapka indulót.

Az ünnepség első fele a Klapka téren volt, majd az Anglia parkban került sor az aradi vértanúk emlékművénél a komáromi hősöket ábrázoló domborművek leleplezésére. Török Ignác tábornok a szabadságharc alatt a komáromi erődítési munkákat irányította és '49 márciusáig ő volt a vár parancsnoka is. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte. Lenkey János a Galíciából hazaszökő Württemberg-huszárezred 2. századának parancsnoka volt. A körülzárt Komáromba sikeresen bejutva '49 márciusában Török Ignáctól vette át a várparancsnokságot. Aradon valószínűleg őt is halálra ítélték volna, de a börtönben megőrült és később, 1850-ben meghalt.

Az alsó képen a Jókai Mór cserkészcsapat legifjabb tagjai láthatók, természetesen a többiek is ott voltak a megemlékezésen és az avató ünnepségen.


Párkány

2005. december 17.



3 év után ismét a karácsonyi Ghymes koncerten Párkányban! Vonattal, komppal, busszal mentünk Nagymaros-Visegrádon és Esztergomon át a négy éve dinamikusan fejlődő, még 70%-ban magyarok lakta kisvárosba. 1910-ben még 3079 lakosából 3016 magyar (97,95%) volt.

Bőségesen és finomat vacsoráztunk a Marokkó legnagyobb városáról elnevezett étteremben, utána jöhetett a koncert. A Művelődési Központ parkolójában csupa H betűs rendszámú autó állt, ez bent a teremben is érződött. Nem tudom, hogy ez a helyi érdeklődés hiánya vagy a túlpartiak jegyfelvásárlása miatt volt-e... A koncert jó volt, de nem annyira, mint amire számítottunk, viszont nagy látványosság volt a regősök szerepeltetése.

A koncert után felkaptuk a nyúlcipőt, 36 perc alatt siettünk át az Esztergomi vasútállomásra. Nem értettük, hogy miért pont akkor kellett mindkettőnk útlevelét leolvasni a "fénymásolóval". Ha észrevették volna türelmetlenségünket, talán még tüzijáték ügyben is vizsgálódni kezdtek volna...


http://www.wwf.hu

Ősz elő...

Valid XHTML 1.0 Transitional

Valid CSS!