Nyomtatás (új ablakban)
49. TID: Erlau - Bécs - Pozsony

Tour International Danubien - Nemzetközi Duna-túra

2004. július 2-14.


Egy év kihagyás után újra a TID-en! A teljes osztrák szakasz hossza 346 folyamkilométer, ezt tíz nap alatt tettük meg, amiből csak egy volt hajómentes, 8 nap után Bécsben álltunk meg egy kicsit.

TID matrica

A fotóalbumhoz klikk a képre!


Passau


Schlögen


zsilipelés


vízparti falu


Schönbühel - szervita kolostor


táborhely a Wachauban


Spitz - az Ördög fala


Duna - 2004 (fkm)


Bécs


Bécs


Hainburg


Dévény


Pozsony


Péntek hajnalban a Római SE telepéről indultunk egy kisbusszal, délutánra érkeztünk meg a németországi Erlauba. A TID német szakaszán résztvevő kiszálló, a túrát folytató és a többi beszálló túrázóval együtt majdnem teljesen beépült a táborhely, kb. 150-en lehettünk. Szombaton rögtön egy pihenőnap következett, passaui városnézés: fel a hegyre, aztán le az óvárosba. Voltunk a dómban orgona koncerten (17 774 sípjával és 233 regiszterével a világ legnagyobb templomi orgonája!) és megnéztük a Duna és az Inn összefolyását is. Érdekes, hogy a két folyam színének különbsége sokáig és messziről (még a hegyről is!) látszik, az Inn ugyan nagyobb, de a Duna messzebbről jön, ezért hívják a folyónkat Dunának. A táborhelyen este beindult a sörcsapolás: frei Bier-t mértek, az egyik német kolléga szerint ez a legjobb fajta sör a világon!

Vasárnap, az első vizes napon (33 fkm) a jochensteini erőműnél, a napi táv harmadánál lett volna életünk első zsilipelése, de rosszkor értünk oda, így maradt az átemelés. Zsilipelési alkalomból maradt még bőven, a túrának alig volt olyan napja, amikor nem kellett ilyen akadályon áthaladni. A túra egyik legszebb szakasza az első napon volt, a schlögeni kanyarok hegyeinek szépsége az al-dunaiakat közelíti. A dupla s kanyar vége már az inzelli táborhelyhez ér.

Hétfőn a hosszabb távra (49 fkm) már két erőmű jutott, Aschachban és Ottensheimben végre a hajó emelgetése nélkül kűzdöttük le a tíz méteres szintkülönbségeket. Ideális időben csodálhattuk meg a szebbnél szebb kanyarokat, a hegyek tetejéről több kastély és vár is őrködik a folyón. A Linzi Evezős- és Kajakegyesület látta vendégül a mezőnyt, a finom vacsora mellé még a tűzoltó(?) zenekar koncertjét is adták.

A harmadik vizes napra már esőt is kaptunk a két zsiliphez, amiből még a greini kikötésre is maradt, 54 folyamkilométer után jól esett a megérkezés. A táborhelyről autóval mentünk fel egy helyi gazdaság vendéglőjébe, ahol nagy büszkeséggel, de kicsit szűkmarkúan mérték az igen savanyú bort. Talán nem meglepő, hogy az egri vagy tokaji nedűkön felnőtt magyarok nem voltak elájulva az osztrákok kincsétől.

Szerdán egy rövid etap volt (21 fkm), de 10-re kellett odaérni a cél előtti zsiliphez, ami a viharos ellenszélben, álló vizen komoly teljesítmény volt. Ezúttal a küzdelem idézte az Al-Dunát. Sokan késtek, őket is meg kellett várni, ráadásul a zsilipben a folyamatos sodrás miatt végig hátrafelé kellett húzni. A helyi fúvószenekar a partról koncerttel köszöntötte a TID-es csapatot, a koncert után kis híján történt egy baleset is: egy kajakos kikötötte a hajóját, amivel tulajdonképpen felakasztotta magát. A hirtelen elindított vízleeresztés okozta pánikban alig tudta kioldozni a csomót, kb. 1 méteres magasságból pottyant vissza a vízre, nem borult be. További megjegyzés azt hiszem nem szükséges.

Csütörtök: 31 fkm. A lankás tájak után újra hegyek következtek: a melki duzzasztó után beértünk a Wachauba, ahová már Bécsből is feljönnek a kiránduló hajók. A túra talán legérdekesebb pontjához értünk: a Duna közepén egy hatalmas, védettség alatt álló sziklaszirt emelkedik ki a vízből, felette a jobb parton áll a schönbüheli szervita kolostor. Persze a Wachau is gyönyörű, a Dunakanyarhoz lehetne hasonlítani. Aggsbach-Marktban a túra legszebb táborhelyén a polgármester csapolta a sört, kedves gesztus! (Demszky Gabitól ilyet ne is várjunk!) És még egy érdekesség: a faluban tej automata üzemel, úgy működik, mint egy hagyományos pénzbedobós italgép.

Péntek reggel sokáig vártuk, hogy elálljon az eső és nekivághassunk a napi távnak, ami szerencsére elég rövid volt, mindössze 24 fkm, zsilipelés nélkül! Az elején gyorsan folyt a víz, hamar elsuhantunk a több időt érdemlő látnivalók mellett: balra Willendorf (a "Willendorfi Vénusz" lelőhelye), utána a spitzi Ördög-fala, majd a Szent Mihály templomvár, ami a Wachau legrégebbi plébániatemploma és Dürnstein. A mauterni táborhely egy ligetes füves részen, a várostól kellő távolságra, viszont a 2004-es fkm táblához elég közel van, nem maradhatott el a fényképezés! A tábor felszereltsége nem a legjobb, de cserébe nyugalom van.

A sík szakaszra érve lelassult a folyó sebessége, főleg az altenwörthi erőmű előtt. 42 fkm után érkeztünk meg a tullni yacht-kikötőbe, a sátrat már szakadó esőben vertük fel. Rodney vendégei voltunk egy 4 órai igazi angol teára, a fiatalos öregúr társaságában gyorsan eltelt az idő vacsoráig. Utána éjszakába nyúló beszélgetés következett a kettős állampolgárságról...

A vasárnapi, közel átlagos hosszúságú szakasz (33 fkm) a vártnál többnek tűnt, talán a greifensteini erőmű közelsége miatt. A közhasználatban lévő kocsi segítségével emeltünk át az alvízre, amikor még a táv harmadánál sem voltunk. Délutánra értünk be a bécsi szakaszra, ami hajózási szempontból a budapestinél is rosszabb, igazi csatorna jellege volt a folyónak. Ismét egy yacht-klubban (Marina Wien) volt a tábor, de most még vonatot is kaptunk hozzá, ami éjszaka is fáradhatatlanul dübörgött a sátrak mögött. Sokan itt szálltak ki és sokan érkeztek; mi ekkor már tudtuk, hogy megyünk tovább, de csak Pozsonyig.

8 nap után végre nem kellett hajóba ülni, megmozgattuk egy kicsit a lábunkat is. A pihenőnapon Bécsben mászkáltunk, a tömegközlekedést mellőzve talán közelítettük a húsz kilométert is, de ez nem számít bele a TID-es össztávba. Kívülről megnéztünk szinte minden ajánlott épületet, a Stephans dómot se hagyhattuk ki, oda be is mentünk. "Lekopott" a lábunk, mire visszaértünk a táborba, talán érdemes lett volna buszraszállni.

Kedd reggel az egész csapat egyszerre indult, a fél kilences freudenaui zsilipelésre kellett odaérni. A túrán ez volt az utolsó ilyen műveletünk, hála a Greenpeace 20 évvel ezelőtti sikeres akciójának, amikor megakadályozták a hainburgi erőmű felépítését. A gyors folyású víz a meder alján görgeti a köveket, ettől egy folyamatos halk zúgás hallható. A zúgás hasonlít arra, amikor egy hajó közeledik, ezért a nagy forgalomban fokozottan figyelni kell. A part közelében magasodó szélerőművek nem okoztak meglepetést, amit jó tudni, hogy a kulcsi után már újabbakat is építettek Magyarországon. A hainburgi kikötés a veszélyesebb fajták közé tartozik, a fősodorből a part közeli párhuzammű mögötti állóvízre kell bekanyarodni. 43 fkm után persze lankad a figyelem, a Daru nevű magyar egység borult, szerencsére csak vizesek lettek, de a bajt fokozták az egész estig tartó gyerekes cirkuszolással. Zsuzsival besétáltunk a városba, de a közelgő vihar felhőit meglátva úgy döntöttünk, hogy gyorsan visszaszaladunk a sátorhoz. Hainburg az osztrák szakasz utolsó állomása, búcsúzóul kaptunk szép hajós pecsétet az útlevélbe.

"Szabad-e Dévénynél betörnöm Új időknek új dalaival?" Hangzottak el sokszor Ady szavai, a válasz igen, sőt Pozsonyig meg se álltunk. Az uszályokat és a sarkanytyúkat (nem a sárkánytyúkot!) kerülgettük a vágtázó vizen. Két órán belül megtettük a 16 kilométeres utat és megérkeztünk a mi túránk vizes végpontjához, de a nagy csapat egy nap pihenő után folytatta tovább útját a bulgáriai Silistra felé. Mi vonatra szálltunk, egy párkányi ebéd után Esztergomból busszal jöttünk haza.

Azt hiszem, nem lehet szó nélkül hagyni az MTSZ TID-bizottságának tevékenységét. A részvevők megjegyzéseit hallva ez nem csak a saját véleményem:
Minden ország csapatának van egy vezetője, akinek feladata, hogy a szervezőktől kapott információkat (és a saját ismereteit) megossza a csapat többi tagjával. Az még talán elfogadható, hogy a vezető (a 49. TID-en ifj. Fejérvári Gábor) a többiekhez képest órákkal később érkezik meg a táborhelyre, de az már nem, hogy a szakasz második napján hazamegy!!! Kényszerből a túrán kerékpárral résztvevő (értelemszerűen a szárazföldön haladó) Gányi Laci bácsi vette át a vezetést, akinek ezúton is köszönjük a részletes és pontos tájékoztatásokat! Laci bácsi eredetileg is csak Hainburgig nevezett be, ezért ott a stafétabotot ismét tovább kellett passzolni. Én a pozsonyi befejezés miatt a felkérés ellenére sem vállalhattam el a vezetést. Szerencsére Aranka egészen Budapestig jött, ő, mint rutinos túrázó biztos jól látta el a feladatot. De mi lett volna, ha ők nem jönnek a túrára? Valahogy nélkülük is biztos megérkezett volna a csapat Bp-ig, de azért nagy segítség volt, hogy ők jól ismerik már a terepet és elláttak minket sok jótanáccsal.
Mivel a túrán való részvétel feltétele a nevezési díj befizetése az MTSZ kasszájába és - többek között - az, hogy "betartom túravezetőm túrával kapcsolatos utasításait", talán jogosan elvárható, hogy legyen túravezető. Főleg az országos szövetség által szervezett túrán...

Ennyit a 49. TID-ről, azért megyünk még máskor is! :)

Üdvözlet az összes TID-Fahrernek!


http://www.wwf.hu

Nyár...

Valid XHTML 1.0 Transitional

Valid CSS!