Nyomtatás (új ablakban)
IV. Ipoly-Duna túra (Esztergom - Letkés - Szob)

2004. május 22-23.

A fotóalbumhoz klikk a képre!





Az idei már a negyedik Ipoly-Duna túra volt, az időjárásnak köszönhetően különösen alacsony létszámban, mindössze négy fővel. A meteorológusok által beígért szél és eső riasztó hatása szerencsére minket nem tartott vissza, a sörkészletek feltöltése után március végi időjárási körülmények között szálltunk vízre, az egyik hajóban Gyuri és Zsult, a másikban Zsuzsi és én.

A párkányi Mária-Valéria híd hamarosan eltűnt mögöttünk a kanyarban, de a Borda hegység déli oldalának látványa megfelelő kárpótlást adott. Annak ellenére, hogy a Felvidék legmelegebb pontjánál hajóztunk el, sokszor fáztunk. Reménykedve kémleltük az eget, hátha végre kisüt a Nap, a Szob előtti szigeten fél órás várakozás után ez meg is történt! Sajnos nem tartott sokáig, de legalább az eső elállt és a szél is csillapodott egy kicsit. Az Ipolyra bekanyarodva az induláshoz képest már ideális feltételek mellett haladhadtunk tovább, ami a folyócska elegendően magas vízállásának is köszönhető volt. Két húzós, köves szakaszt legyűrve értünk fel a célhoz, az első zúgóhoz. A magas víz eltakarta a köveket. így ez sem jelentett akadályt. A zúgó feletti kevésbé meredek, sáros parton csúszkálva kirakodtunk a kenukból és felvertük a sátrakat. Vacsora után a Nap még újra előbukkant a horizonton, hogy elbúcsúzzon éjszakára. A szél is lenyugodott, csak a madarak énekét és a kilométerekre lévő kocsmából/diszkóból kiszűrődő környezetszennyezést lehetett hallani. Gyuri és Zsult megpróbálták felderíteni a zaj forrását, de nem jártak sikerrel.

Az éjszakai hideget "túléltük", reggel verőfényes napsütésben ébredtünk, csak egy-két felhődarabka kószált az égen. Kényelmes tempóban haladva délben értünk a torkolathoz, ahol Gyuri felpattant a vonatra. Időközben már összegyűltek a felhők, a szél is feltámadt, nem sok jót várhattunk délutánra. Fokozatosan erősödő szélben hárman keltünk át a Duna jobb partjára, hogy felvegyük Zsuzsi munkatársait. A kikötés után annyira beindult a szél, hogy lehetetlennek tűnt áthaladni a Dunakanyaron. Másfél órás várakozás után Károlytól telefonos segítséget kértünk, Szobnál befejeztük a túrát. A Dunakanyarban tombolt a szél, úgy érzem, helyes döntés volt megállni Szobnál. Van még lehetőségünk újra próbálkozni, talán még idén, de legkésőbb jövőre.

Hajókölcsönzés és szállítás: Karbán Károly (Dunabogdány)


http://www.wwf.hu

Ősz...

Valid XHTML 1.0 Transitional

Valid CSS!