Nyomtatás (új ablakban)
A Csíksomlyói Szűzanya Hazavárja Gyermekeit!

Csíksomlyói búcsú

2004. május 27-31.

Újabb buszos utazás a Torockó Egyesülettel, a Csíksomlyói búcsúba, természetesen érintve Torockót is. Közel két év távlatából visszaemlékezve is igen nagy élmény volt ez hosszú hétvége! Feledhetetlen marad a torockói és a szentegyházi fogadás és vendéglátás, a zarándoklat és a búcsú, a torockószentgyörgyi lelkész története a két falu lakóinak összefogásáról.

Királyhágó, Erdélyország határa

Torockó

Szejkei székelykapu

A Csíksomlyói Szűzanya Hazavárja Gyermekeit!

Csíksomlyói zarándoklat

Csíksomlyó, újra együtt

ez nem egy máréfalvi székelykapu...

Székelyudvarhely, Állami Leány Népiskola

Székely-kő

Torockó

A csütörtök hajnali indulásból reggeli lett, nem is csoda, tekintettel arra, hogy kis túlzással az utazóközönség átlagéletkora talán csak miattunk nem érte el a nyugdíjkorhatárt. Később a pihenőidők is rendesen elhúzódtak, de ez semmi volt a légkondi használatával kapcsolatos viták és a dohányosok akcióihoz képest. Érdekes, hogy világnézetileg egymáshoz közel álló emberek a hétköznapi dolgokban mennyire eltérők tudnak lenni...

Nagyváradon a belvárosi séta helyett a Szent László templomot néztük meg, óriási tömeg volt, más, csíksomlyóra igyekvő csoportokkal találkoztunk. A Királyhágóról (582 m) továbbindulva léptünk be a régi Erdélybe - manapság sokan a Partiumot is Erdélyhez sorolják, ami nem baj, de azért jó tudni, hogy a kettő nem ugyanaz. Világosban érkeztünk meg az Aranyos völgyébe, ahonnan még mindig használhatatlannak minősíthető út vezet be a Torockó-völgybe. Ennek azért egy előnye is van: zötykölődés közben sokáig lehet gyönyörködni a környező hegyek szépségében!

Csak egy éjszakát töltöttünk Torockón, másnap reggel indultunk tovább. Marosvásárhelyen először a történelem során több felekezethez tartozó Vártemplomot (református Nagytemplomot) majd a Kultúrpalotát néztük meg. Szovátán és Korondon is volt egy rövid nézelődős séta és még Szejkét is útbaejtettük, ahol Orbán Balázsnak (1829-1890) a Székelyföld leírójának síremléke és a híres Székelykapu-múzeum (szabadtéri múzeum) található. Szentegyházán Torockóhoz hasonlóan helyi családoknál volt a szállás, a hallottak alapján mi egy elég jó helyet fogtunk ki. (Persze lehet, hogy leginkább azok elégedetlenkedtek, akik Torockón meglehetősen bunkó módon kritizálták - a szerintünk kifogástalan - kiszolgálást.)

A középső nap jelentette az utazás csúcspontját: a csíksomlyói búcsún vettünk részt, ami "a 438. nemzeti fogadalomból megtartott zarándoklat" volt.
A búcsújárás 1567 pünkösdjén kezdődött, amikor István gyergyóújfalui pap hálaadó körmenetet vezetett ide azért, mert akkor, május 15-én a székelyek a Hargita Tolvajos hágójában legyőzték János Zsigmond fejedelem seregét, aki a székelyeket jobbágysorba taszította, és a templomnál lévő felirat szerint hitük elhagyására akarta őket kényszeríteni.
A hívásra több százezren jöttünk haza, hogy találkozhassunk a Napba öltözött Asszonnyal. A Hármashalom-oltárnál a meghívott dr. Erdő Péter bíboros prímás, budapest-esztergomi érsek, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Tamás József segédpüspök együtt celebrálta az ünnepi szentmisét. Jakubinyi György felolvasta II. János Pál pápa üzenetét, amelyben a szentatya tanúságot tett "az erdélyi nép évszázados hűségéről az Evangéliumhoz". Üzenetében a pápa apostoli áldását adta a búcsú résztvevőire. Erdő Péter mondta a szentbeszédet, melynek fő témái voltak: a hivatás, a méltóság, a nemzet, az élet elfogadása, a hit.

A szentmise után a Nagy-Somlyó oldalában passiójátékot mutatott be egy helyi társulat, de ezzel még nem volt vége a napi programoknak. Csíkszeredából az utazás szervezőinek hibája miatt bő egy órás várakozás után indultunk vissza Szentegyházára, a csapat többsége a várakozás közben fél literes mintát vett a csiki csapolt sörből, ami igen finomnak bizonyult. Szentegyházán a Gyermekfilharmónia ünnepi hangversenyét hallgattuk (volna) meg, csak a legvégére értünk oda. Némi kárpótlást jelent a helyszínen megvásárolt régebbi hangfelvétel, amit azóta is szívesen hallgatunk.

Már a visszautazás jegyében telt a negyedik nap. Máréfalván csak néhányan szálltunk ki a buszból, hogy lefényképezzük a legszebb székelykapukat. A feliratokat is érdemes emlékezetünkbe vésni: "Térj be hozzánk vándor, ha erre visz az utad, ha jó a szándékod, itt szeretet fogad", "Áldás a béjövőre, béke a kimenőre."

Székelyudvarhelyen egy héttel utazásunk előtt leplezték le az Emlékezés Parkjában Csaba királyfi, Szent László, Hunyadi János, Báthori István, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Fráter György, Wesselényi Miklós, Bethlen István, Nyírő József, Kós Károly, Bem József és a Bujdosó Székely mellszobrát. Azóta már minden szobor fel volt díszítve nemzeti szalagokkal, zászlócskákkal - ahogy ez lenni szokott a jobb helyeken. Szerencsére bőségesen volt idő a Haáz Rezső múzeum megnézésére. Haáz Rezső (Szepesbéla, 1883 — Székelyudvarhely, 1958) rajztanár és néprajzkutató alapította a székelyudvarhelyi múzeumot, ami az egykori Udvarhelyszék néprajzi, helytörténeti, képzőművészeti és természetrajzi múzeuma. Legérdekesebb része talán a Székelyföld virágai című kiállítás volt.

Torockó felé még megálltunk a fehéregyházi Petőfi emlékhelynél (feltételezhetően ott esett el az oroszok ellen vívott csatában) és kicsit hosszabban, de nem hosszasan Segesváron és Berethalomban is. A berethalmi szász erődtemplom az UNESCO világörökség része, ez Torockónak sajnos nem sikerült az átkos időkben felhúzott kockaházak miatt. Még világosban érkeztünk meg Torockóra, így maradt időnk arra, hogy az Ordas-kő felé indulva egy kicsit a falu fölé sétáljunk. Az éjszakát ugyanabban a házban töltöttük, ahol az elsőt is.

A hétfői nagy buszozás előtt reggelre is beiktattunk egy sétát, ezúttal a másik oldalról, a Székely-kő tövéből néztük meg a falut. Torockószentgyörgyön a fiatal lelkész fogadta csoportunkat és mesélt a két falu történetéról, lakóiról és példás összefogásáról. (Aki tudni szeretné, hogy miről van szó, az járjon utána!) A Himnusz eléneklése után elcsendesedve bújtunk vissza a buszba. Kőrősfőig volt idő feloldódni, az árusokkal már gördülékenyen ment az alkudozás.

Zsuzsinak ez volt az első, nekem a második utam Torockóra, mindketten először vettünk részt a csíksomlyói búcsún. Azt nem tudjuk, hogy a következő alkalom mikor lesz, de bízunk benne, hogy minél előbb!



Kapcsolódó oldalak:

A csíksomlyói kegytemplom és kolostor
Csíksomlyói búcsú. A kegyhely
A Csíksomlyói búcsú
Csíksomlyó, 2004. május 29.
A Székelyföld leírása (részlet)
Felavatták az Emlékezés Parkja szoboregyüttesét
A marosvásárhelyi Vártemplom
A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum


http://www.wwf.hu

Ősz elő...

Valid XHTML 1.0 Transitional

Valid CSS!