Nyomtatás (új ablakban)
Észak - 4 ország Észak

Svédország, Norvégia, Finnország, Észtország


2003. április 26. - május 10.



Hosszas tervezgetés előzte meg életem leghosszabb útját, északra készültem ZuZuékhoz, hogy Borlange-ben meglátogassam őket és a "környéken" megnézzünk együtt néhány érdekes és jó helyet. Már januárban elkezdtem keresgélni a neten, mindenféle hasznos információ után kutatva. Április elejére összeállt a kép: ZuZuval megegyeztünk, hogy mikor, hova, mennyi időre megyünk, foglaltunk szállást, repülő- és kompjegyet. A félfapadosnak számítható SAS-t választottam a repüléshez; időben és árban ez volt megfelelő, nem is csalódtam bennük.

Április 26. szombat: Budapest - Arlanda - Stockholm

Közel húsz év után újra repülőgépre szálltam, délelőtt, emberi időben indult gép, nem kellett már hajnalban kukorékolnom, hogy kiérjek a reptérre. A kb. két és fél órás út hamar eltelt, a Tátra havas csúcsai után sokáig csak a felhők tetejét lehetett látni, majd a tengert és a skandináv félszigetet.

Az arlandai landolás után még 30 kilométert kellett vonatozni a svéd fővárősig, az expressz vonat pillanatok alatt legyűrte a távot, a stockholmi központi pályaudvarra vitt. A szálláson gyorsan lepakoltam, majd a Stockholmra jellemző szeles időben több órás sétával bejártam az óváros és a belváros híresebb részeit.


A fotóalbumhoz klikk a képre!


Április 27. vasárnap: Stockholm - Borlange

A délelőtti főprogramnak a Vasa Múzeum állandó kiállítását választottam, ahol nem vázákat, hanem a világ egyetlen, a XVII. századból épen fennmaradt hajóját, a Vasat és ezenkívül Svédország történetét mutatják be. A Vasa első útján 1628-ban a város közelében el is süllyedt, csak 333 év elteltével emelték ki a víz alól, de szinte minden alkatrésze épségben megmaradt, mert a kiemelés után sikerült konzerválni a hajó állapotát. A múzeum az egyik legigényesebben kialakított, amit valaha láttam. Az időbeli utazás közben odakint elkezdett esni az eső, majd a havaseső, sajnos hó nem lett belőle, így kicsit eláztam amíg visszajutottam a pályaudvarra, ahonnan észak felé, Borlange-ba indult a vonatom.

Április 28. hétfő: Borlange

November végi időben, enyhe hószállingózás mellett ZuZuval lecseréltük a kocsin a téli gumikat nyárira, hogy másnap a terv szerint elindulhassunk Norvégiába. Persze a terv hamar felborult: ZuZu elkapott valami vírusos nyavalyát és délutánra belázasodott, így Katival együtt otthon maradtak. A menetrendek átnézése után Zolival (ZuZu évfolyamtársa a kinti egyetemen) úgy döntöttünk, hogy elindulunk busszal, aztán majd vasárnap este Stockholmban találkozunk velük és négyesben megyünk tovább Finnországba.

Április 29. kedd: Borlange - Karlstad - Oslo

Az őszi idő továbbra is tartotta magát, párás, ködös reggel volt, de ez már nem jelentett meglepetést. Az viszont igen, hogy a buszállomás pénztáránál a két főre szóló jegyet kérésünkre mosolyogva kicserélték két egy fősre! Csodálatosan szép tájakon keresztül vezet az út Osloba, nem éreztem, hogy pocsékba menne a buszon töltött idő. Karlstad-ban esett az eső, a csatlakozásig hátralévő másfél órát a váróteremben töltöttük.

A svéd-norvég határt észre sem vettük, kora este érkeztünk meg Osloba. A szállás nem volt messze a központtól, mégsem volt már rajta a térképen, beletelt egy kis időbe, amíg kiderítettük, hogy mégis hova és hogyan kellene eljutni. 3 vonaljegy áráért vettünk 24 órás jegyet, ami olcsónak mondható, de forintra átszámítani nem érdemes. Estére még beiktattunk egy rövid városnézést.













Április 30. szerda: Oslo

Osloban reggel végre előbújt a Nap, ami kellett is ahhoz, hogy az egész napot kellemesen tudjam eltölteni a város nevezetességeinek felkutatásával. A katonai iskolaként működő erőd és a városháza után a Viking Hajómúzeum következett, ahol a vikingek története mellett három darab, több, mint 1000 éves, eredeti viking hajót mutatnak be. A metróhálozatot is kipróbáltam, érdekes, hogy a külvárosba vezető 1-es metró majdnem teljes vonala a föld felszín felett, sőt a végállomás tengerszint felett 469 méteres magasságban van. Onnan látható lett volna az egész Oslo-fjord, de sajnos kezdett párásodni és ködösödni az idő. Visszatérve a város belsejébe elsétáltam a Vigeland szoborparkba is. A nyitott park területén Gustav Vigeland szobrászművész 212 alkotását helyezték el, melyeknek témája az emberi életciklus a születéstől a halálig. Este szálltunk fel a bergeni vonatra.

Május 1. csütörtök: Bergen

Korán reggel futott be a vonatunk Norvégia második legnagyobb városába, az Atlanti-óceán "partjára". A munkaszüneti napnak köszönhetően szinte néptelenek voltak az utcák. A szálláshely a város központjában található, a felújítás miatt egy ideig kérdéses volt, hogy tudunk-e ott aludni. Szerencsére tudtunk, így nem kellett a város szélére/ről ki/beutazni. Igazi tavaszi körülmények között a Floyen hegy (320 m) "megmászásával" kezdtük a napot. A hegy tetejéről kitűnően látható a város és környéke: Bergent minden oldalról hegyek és víz veszi körül. A központtól elég messze van az elmúlt évszázadokat visszaidéző skanzenszerű múzeum, de megéri elsétálni oda, mert még a városban lévőknél is szebb faházakat lehet látni. Visszafelé megnéztük a XIII. század közepén épített Haakonshallen-t, ami annak idején a norvég királyság politikai központja volt. Az UNESCO világörökség része a Bryggen, Bergen egyik legnagyobb látványossága: a kikötőre néző egységes házak a kereskedelmi központot alkották régen, most is boltok vannak a földszinti részeken.

Május 2. péntek.: Bergen

Az előző napi hosszú mászkálás után egyedül vágtam neki az Ulriken hegynek (642 m), de most a kevésbé fárasztó utat választva: felfelé lifttel mentem. Az Ulriken hegy a Bergen környéki hét hegy közül a legmagasabb, tetejéről az Atlanti-óceán kékségét és a Skandináv lánchegység havas csúcsait is megcsodálhattam. A hegycsúcstól gyalog mentem el a méltán híres fatemplomhoz (Fantoft Stavkirke), amit 1150-ben építettek Fortun-ban és 1883-ban költöztették Fantoft-ba. 1992. júniusában teljesen leégett, de hamarosan eredeti formájában újraépítették. Sajnos nem lehetett bemenni, mert csak a főszezonban van nyitva. A visszautat kicsit lerövidítettem, leálltam stoppolni. Az első autós fel is vett, egy fiatal apuka volt, kiderült, hogy járt már Budapesten... Délután még egy kicsit a városban nézelődtem, aztán este a Floyen-hegy oldalában vártam meg a naplementét.

Május 3. szombat: Bergen - Oslo

A nap nagy részét vonaton töltöttük, a világ legszebbnek mondott vasútvonalán utaztunk; már nappal, hogy lássuk is a tájat. Tényleg gyönyörű volt az út, Bergen közelében fjord mellett, majd a hegyeken átvágva sziklás, kopár vidéken hóviharban száguldott a vonatunk. A hegyek után Osloban ismét koratavaszi klíma fogadott minket, este egy rövid főtéri séta után felszálltunk a stockholmi buszra. Pozitív élmény volt, hogy a jegy árának egy részét készpénzzel, másik részét kártyával lehetett fizetni. Ez Magyarországon elképzelhetetlen dolog, ahogy az is, hogy kártyás vásárláskor a banknak a számlánál nagyobb értékű levonást küldjenek és a visszajárót tranzakciós díjak megfizetése nélkül megkapja a vásárló.

Oslo és Stockholm igazi világváros, túlzással azt is lehet mondani, hogy Nyugat-Európa akármelyik fővárosa is lehetne. Ezzel szemben "vidéken" (és azért Oslo külvárosában is!) érezni lehet, hogy az ember tényleg Norvégiában vagy Svédországban jár: természetes dolog, hogy az épületek nagy többsége az év minden napján a nemzeti lobogóval is fel van díszítve, az emberek büszkék arra, hogy hova tartoznak és ezért nem fasisztázzák le őket. Ennek fő oka az lehet, hogy ezek az országok nem részesültek a negyven évig tartó lélekrombolásban...

Május 4. vasárnap: Stockholm

Hajnalban érkeztünk vissza a stockholmi központi pályaudvarra; hideg, szeles, nedves idő volt, ezért bementünk Zoli barátaihoz az egyetemre, ott vártunk arra, hogy megjöjjön Kati és ZuZu. Közben csak az 1912-es olimpia stadionjához sétáltam el, sajnos zárva volt, nem lehetett bemenni. Este 8 körül indultunk a Viking Line hajójával a finnországi Turkuba. ZuZu klubtagságának köszönhetően elég kedvezményes áron egy 4 személyes kabinban aludhattunk. A nemzetközi vizekre kihajózva azonnal megnyíltak a TaxFree boltok kapui, ZuZuval be is neveztünk 1-1 rekesz finn barna sörre :)














Május 5. hétfő: Turku - Királyok útja - Helsinki

Turkuban nem sok érdekesség van a dómon és a váron kívül, ha nem itt kötött volna ki a hajó, akkor lehet, hogy el sem jövünk ide... A Királyok útján, kereskedők és királyok nyomán, Finnország déli tengerpartján autóztunk Helsinki felé. Útközben megálltunk többször is, hogy megnézzük a középkorból hátramaradt látnivalókat. A Helsinkit övező körgyűrűkön átkavarodva délutánra jutottunk be a városközpontba, az 1952-es olimpia stadionjának diákszállójában telepedtünk le három éjszakára. A "kötelező" látványosságokon kívül beugrottunk a központi pályaudvarra is, hogy megkérdezzük, másnap mikor érkezik vonat Szentpétervárról.

Május 6. kedd: Helsinki

Sajnos reggelre Katit is teljesen kiütötte a vírus, ami ZuZun már átment, így az út hátralévő részére úgy tűnt, hogy hárman maradunk, mert Kati visszautazott Borlange-be. Zoli ezen a napon külön utakon járt; ZuZuval nyakunkba vettük a várost és megnéztünk majdnem mindent, amit érdemes és még nem láttunk: az olimpia stadiont, a Sziklatemplomot (Temppeliaukio), a János templomot, a kikötőt, az erőd szigetet (Suomenlinna), a Nemzeti Múzeumot és a metrót is. A szentpétervári vonaton pechünkre finn kalauz volt, így nem láthattuk a jellegzetes orosz egyenruhát.


Május 7. szerda: Helsinki - Tallinn - Helsinki

Újabb hajókirándulás következett: az EckeröLine napi járatával hajóztunk át a Balti-tenger túloldalára, az észt fővárosba. A tenger látványa gyorsan a fedélzetre csábított minket is, ahol hatalmas meglepetésre magyar lányokkal találkoztunk!!! Hozzánk hasonlóan Zsuzsi és Kinga is úgy gondolta, ha már eljutottak Helsinkibe, akkor Tallinnt sem kellene kihagyni; talán véletlen, talán nem: ugyanarra a napra tettük a hajóutat. Az egész napot beszélgetéssel és nevetéssel töltöttük (azért az óvárost is bejártuk), és közben még kiderült, hogy a gépeink szombaton majdnem egyszerre fognak landolni Budapesten, ezért megbeszéltünk egy majdnem biztos otthoni találkozót is.
Este a központi pályaudvar melletti téren a helyiekkel együtt kivetítőn néztük a finn-svéd hokimeccs utolsó harmadát, a svédek nagy hátrányból tudtak fordítani és győzték le rokonainkat.



Május 8. csütörtök: Helsinki - Porvoo - Turku

Helsinkitől az olimpiai stadion tornyából búcsúztunk, rövid keleti kitérővel, a második legöregebb finn várost, Porvoo-t érintve mentünk vissza Turkuba. Útközben keresgéltük a konkrét tengerpartot, le is értünk a vízhez, de a partvidék sok-sok szigete miatt nem láthattunk ki a nyílt vízre, olyan volt, mintha egy tó partján lettünk volna, valahol a szárazföld belsejében. Az éjszakát már a tengeren töltöttük, szerencsére a hajó gyomrában aludva.


Május 9. péntek: Stockholm

Reggel szálltunk partra a svéd fővárosban, Zoli visszament Borlange-be, ZuZuval egész nap a városban mászkáltunk. Fellifteztünk Skandinávia legmagasabb tornyába: a Kaknas torony 155 méter magas, tiszta időben Stockholm 60 km-es környzetét lehet látni a tetejéről, melynek kilengése 72 km/órás szélben is csak 6 cm! A városháza tornyába (106m) gyalog másztunk fel, a kilátás onnan is nagy élmény volt.


Május 10. szombat:
Stockholm - Arlanda - Budapest


Az esti korai fekvésnek köszönhetően könnyedén keltünk fel hajnalban, gyors reggeli után indultunk az arlandai repülőtérre.
Hazaérkezéskor Ferihegyen a csomagokra várva megint összefutottam Zsuzsival, a folytatás már a családi történet része: állandó (úti)társak lettünk!


http://www.wwf.hu

Ősz elő...

Valid XHTML 1.0 Transitional

Valid CSS!