A fotóalbumhoz klikk a képre!

A tavaly őszi tátrai kirándulás során nem sikerült felliftezni a Lomnici csúcsra, ez volt az egyik oka annak, hogy idén is ellátogattunk a Magas-Tátrába. A másik, hogy Zsulttal már régóta terveztük, hogy felmászunk egy magas hegyre. Az utóbbi sikerült, az előbbi most sem, de valamikor majd biztosan összejön!

Péntek délután 4+3-as leosztásban két autóval indultunk, Zsulték néhány órával előbb. Az ellenőrzési pont után az első megálló Besztercebánya volt, ahol jelentős mennyiségű kaja- és sörkészletet halmoztunk fel, innentől együtt haladtunk tovább, csak késő este érkeztünk meg a poprádi bázisra.

A szombati napra egy kis laza bemelegítő túrát terveztünk, ami végül elég kemény lett, nem is volt olyan könnyű gyalogszerrel 2000 méter fölé jutni! A Csorba-tó (29 m mély, területe 24,4 ha, 1347 m tszf.) ködmentes megcsodálása után már az első elágazást eltévesztve a piros színű "magistrale" vonalon kezdtük a gyaloglást. Hamarosan feltűnt, hogy valami nem stimmel, de szép volt az erdő és mentünk tovább. Néha szembejövőkkel is találkoztunk, a tőlük szerzett információkat összerakva kiderült, hogy tulajdonképpen nem is tévedtünk el nagyon, csak a másik irányból, a Furkota-völgyön keresztül fogjuk megközelíteni a Szoliszkó menedékházat. Ahogy egyre magasabbra jutottunk, fokozatosan változott a növényvilág: a fenyőerdőt felváltották a bokrok és a cserjék, majd a mohák és zúzmók. A menedékházhoz (1840 m) még lifttel is fell lehet jutni, de onnantól már csak "gyalog" (sokszor csak négykézláb mászva) lehet folytatni az utat: az utolsó 250 méteres szint legyőzése kb. egy órába telt. A sziklás, "holdbéli" terepen végig figyelni kell, hogy hova lép az ember, egy nagyobb figyelmetlenséget akár több száz méteres zuhanás is követhet! A hegy-gerinc két oldalán húzodó völgyek alján is vezet kijelölt túrista út, de nem érdemes így lerövidíteni a távolságot! Hasonló, kijelölt út a Szoliszkó csúcsai közül csak az Elülsőig visz, 2093 méter tengerszint feletti magasságba. A többi csúcs megközelítése nagyon veszélyes, saját felelősségre sem ajánlott.

A csúcson hasznát vettük a magunkkal cipelt melegítő felsőknek, a lenti kánikulának nyoma sem volt! Az érkező felhők beborították a csúcsot és környékét, a szemközti hegyek néhány percre teljesen eltűntek a homályban. A lefele út sem volt könnyű: ugyanúgy kellett figyelni minden lépésnél, a megtett kilométerek és a 750 méteres szintkülönbség lefárasztotta a csapatot. Az eltévedéssel végülis jól jártunk, mert a menedékházig megtett felfeleút sokkal szebb volt, mint a lift közelében leereszkedő.

A következő napra terveztük a lanovkás "csúcstámadást", de már Tátra-Lomnicon szembesültünk a ténnyel: a lift csak a Kőpataki-tóig közlekedik. Így 1751 méterig jutottunk, körbesétáltuk a tavat és megcsodáltuk a csúcsot teljesen betakaró felhőket. Elég sok túrista mászkált a tónál, de legalább a többségük magyar volt, így nem volt annyira zavaró a jelenlétük. Délután a lengyelországi Zakopane városában tettünk egy hosszú sétát, visszatérve a tikkasztó hőségbe.

Hétfőre a Tátra sokadik népszerű helyét választottuk ki: a Poprádi-tóhoz mentünk. A főszezonnak köszönhetően ezúttal már fizetni kellett a parkolásért. Kis kerülőt téve, a Tátrában elhunyt hegymaszók emlékét őrző szimbolikus temetőt is érintve értünk fel a hegység egyik legmélyebb tavához (16 m mély, területe 2,19 ha, 1494 m tszf). A közelgő vihar és a fáradság miatt csak Zsulték vágtak neki a közel kétezer méter magasba vezető "cikk-cakk" megmászásának. Tiszta időben a hágó tetejéről fantasztikus látványban lehet részesülni, ez a felhők miatt sajnos nekik sem jött össze. De ők legalább elmondhatják, hogy fent voltak...

Az utolsó napot autózással és városnézéssel töltöttük; Ágival és Tomival a Felvidék keleti részének nagyobb városain keresztül jöttünk haza. Iglón, Lőcsén és Eperjesen Szepes és Sáros vármegyék sok-sok településéhez hasonlóan már csak nyomokban fedezhetők fel a magyar történelem nyomai. Kassán se sokkal jobb a helyzet, de azért néha hallani az utcán magyar szót. Én biztosra mentem, ezért ismét megbeszéltem egy talalkozót Annamáriával. A dóm tornyába végre sikerült feljutni, de a Rákóczi kripta megint zárva volt. Megnéztük a nemrég felújított óvárost is, igazi érdekességet nem találtunk benne, inkább a fő téren töltöttük az időt.